Történelem

Székelyszabaron és közvetlen környezetében a magyar államalapítás előtti történelmi korokból régészeti leleteket eddig még nem találtak. A község neve először az írott forrásokban 1389-ben bukkant fel Zabar változatban. Később Hercegszabarnak is hívták.

A Szabar helynév alapjául a Sobor személynév szolgált. Ez etimológiailag összetartozik a segítség, szövetség jelentésű szlovák posobije főnévvel. A megkülönböztető szerepű Herceg előtagot az magyarázza, hogy a falu Károly főhercegnek, illetve örököseinek volt a birtoka. Az újonnan adott Székely előtag a kitelepített német lakosok helyébe költözött székely telepesekre utal.

A település a török hódoltság végére elnéptelenedett. 1720 körül telepítették be német jövevényekkel. Az első nem német lakói a 19. század közepén érkeztek. 1930-ban 32 magyar, 1048 német és 1 egyéb anyanyelvű lakosa volt. A második világháború után a németség egy részét kitelepítették. Helyükre székelyek és felvidéki magyarok költöztek. 1970-ben 502 magyar és 479 német élt itt.

A néphagyomány szerint az első német falu még a kuruc idők előtt nem a mai település helyén, hanem a Kirchenwald dűlőben vagy a Kiliás-hegyen jött létre. Nem messze tőle, a Ratzengrundban pedig szerb község alakult ki.

A község mai templomát 1806-ban Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel. Főoltárát Olaszországból hozták 1927-ben. A régi főoltárt a templom oldalfalán helyezték el. 1977-ben festve lett. 1980-ban szembemiséző oltárt kapott carrarai márványból. Két kápolnájuk van. Az egyik 1877-ben épült Szent Rókus tiszteletére, a másikat, amely ma műemlék jellegű, a Kálvárián alakították ki 1882-ben és a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelték fel.

A hagyomány szerint Székelyszabar Nagy tölgyfa nevű helye egy védett faóriásra utal. Kétszáz évesre becsülték. Többször villám csapott bele és elszáradt. Az 1970-es évek közepén kivágták. E helyhez kötődik a csóvagyújtás népszokása. A farsangvasárnapot követő vasárnap a legények hosszú rudakra sáscsóvát, nádcsóvát vagy szalmacsóvát kötöttek. Alkonyatkor kivonultak a dombokon álló két nagy fához. Ott meggyújtották a csóvát és körbeforgatták. A lakosság az udvarokból figyelte őket. Egyesek szerint ez azt jelentette, hogy legyen termékeny a határ, ne legyen jégeső, amerre a tűz világít és amerre a füst száll. A szokás kultikus célja már elhomályosult.

A település Vaskapu nevű külterületi részéhez a magyar történelem egy eseménye kötődik. Pesty Frigyes, a 19. század neves tudósa szerint „itt állott 1526-ban 300 pétsi diák őrt a török ellen". Ete János volt mohácsi helytörténész véleménye alapján „a hagyomány szerint Vaskapu neve onnan származik, hogy 1526-ban a pécsi egyetem hallgatói itt, mintegy vaskapu álltak ellen a töröknek". E részt nevezik Süssloch-nak is. Valamikor a katonaság lőtere volt. Az itteni csárda közelében még a 18. század végén, vagy a múlt század elején jött létre a német kistelkesek települése. 1930-ban 1 magyar és 24 német anyanyelvű élt itt. 1970-ben lakóinak száma 17 fő volt.

Dr. Erdődy Gyula – Székelyszabar (Sawer) története
2002

A településünk történetét bemutató könyv megvásárolható Önkormányzatunkon!